Tér a kimondott
és a kimondatlan között.

Szakmai háttér

A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem fejlesztő biblioterápia képzését végeztem el. Művelődésszervezői és múzeumpedagógiai hátterem kezdettől meghatározza azt, ahogyan közösségekről, történetekről és a tapasztalati tanulásról gondolkodom.

Munkám során fontos számomra, hogy a résztvevők ne kívülállóként találkozzanak egy szöveggel, hanem személyes kapcsolatba kerülhessenek vele. Ebben a múzeumpedagógiai szemlélet is elkísér: hiszek a kíváncsiságra épülő felfedezésben, a többféle értelmezésben és abban, hogy sokszor nem a kész válasz, hanem egy jól feltett kérdés visz közelebb önmagunkhoz.

A foglalkozások szakmailag megalapozottak, de nem merevek és nem iskolai irodalomórák. A Sorközben az irodalmi szöveg nem megfejtendő feladat, és nincs egyetlen helyes értelmezése. Az számít, hogy az adott történet, kép vagy mondat mit indít el bennünk.

Az út a Sorközig

A Sorköz nem egyik napról a másikra született meg. Sok olvasmányból, tanulásból, kérdésből és személyes tapasztalatból formálódott.

Abból a felismerésből indult, hogy az embereknek gyakran nem kész válaszokra van szükségük, hanem olyan térre, ahol megállhatnak, gondolkodhatnak, és a saját szavaikkal közelíthetnek ahhoz, ami bennük történik.

Olyan műhelyt szerettem volna létrehozni, ahol helyet kaphatnak a kimondott és a még kimondatlan gondolatok is.

A Sorköz célja az emberek támogatása abban, hogy jobban értsék önmagukat, felismerjék saját erőforrásaikat, új nézőpontokat találjanak, és kapcsolódni tudjanak mások tapasztalataihoz.

Ahogyan dolgozom

Foglalkozásaimon versekkel, novellákkal, mesékkel, regényrészletekkel és olykor hétköznapibb szövegekkel dolgozunk. A történeteket beszélgetések, játékos kreatív feladatok, asszociációk és személyes reflexiók egészítik ki.

Nem egy előre kijelölt válaszhoz vezetem a résztvevőket. Inkább olyan biztonságos és elfogadó teret igyekszem teremteni, ahol mindenki a saját tempójában kapcsolódhat a szöveghez és önmagához. Lehet beszélni, kérdezni, írni és gondolkodni, de hallgatni is.

Hiszek abban, hogy egy jól megválasztott szöveg nem old meg helyettünk mindent, de képes megmozdítani valamit. Egy emléket, egy kérdést, egy felismerést vagy akár egy új kezdet lehetőségét.

A Sorközben nincs szükség irodalmi műveltségre, és nem kell „jó válaszokat” adni.

A részvételhez elég egy kis kíváncsiság, semmi más nem kell.